Futok, erősítek, túrázom, hogy 20-30 év múlva is elvigyen a lábam oda, ahová menni szeretnék.

 

Kedves Andrea Csilla!

 

Hamarosan 57 éves leszek.

Hetente háromszor futok. Négyhetente egyszer lefutom az 5 kilométeremet időre. Mostanában nagyjából 30 perc alatt.

Nem futóversenyre készülök.

A Hegyvidéken lakom, úgyhogy nálam az 5 kilométer nem egészen olyan, mintha egy atlétikai pályán futnám. Van benne emelkedő, lejtő, nyáron meleg, télen hideg.

De nem is a 30 perc a lényeg.

Hanem az, hogy 57 évesen ez a test gond nélkül lefutja az 5 kilométert.

🏃‍♀️ Nem mindig volt ez így

Én mindig mozogtam valamennyit. Sok éve jógázom, jógaoktató is lettem, túráztam.

De volt olyan időszak az életemben, amikor a rendszeres állóképességi és erősítő mozgás jóval kisebb szerepet kapott.

2024 júniusában elkezdtem mérni a szív- és érrendszeri állapotomat egy Heart Reader készülékkel.

Meglepett az eredmény.

A mutatóim gyengébbek voltak a korosztályom átlagánál, pedig addig azt gondoltam magamról, hogy nagyon fitt és egészséges vagyok.

Ez elgondolkodtatott.

Nem voltam beteg. Nem történt semmi drámai.

Egyszerűen kaptam egy jelzést, hogy ezen érdemes változtatnom.

2024 júliusában elkezdtem futni.

Lassan építettem fel, és az eredményeim is fokozatosan javultak.

2025 augusztusában bekerült mellé a rendszeres súlyzós edzés is. Érdekes módon ezután a Heart Readerrel mért értékeim még gyorsabban javultak.

Ma már egyik sem rövid életmódprojekt. Egyszerűen hozzátartoznak a heteimhez.

🥾 Azért edzek, hogy a testem később is meg tudja tenni azt, amire kérem

Talán ez a legfontosabb.

Nem azért futok, hogy bajnok legyek.

Azért futok és erősítek, hogy évek múlva is tudjak túrázni.

Tavaly például hét napot töltöttem a grúz hegyekben. Sátorral, 15 kilós hátizsákkal, komoly szintkülönbségekkel, több mint száz kilométert gyalogolva.

Szeretem az ilyen utakat.

Szeretek felmenni egy hegyre, egész nap menni, este felállítani a sátrat, másnap pedig továbbindulni.

És szeretném ezt még sokáig csinálni.

Nem csak 60 évesen.

70 évesen is.

Ha lehet, 80 évesen is.

Ezért számomra a futás vagy a konditerem nem elsősorban teljesítmény.

Edzem azt a testet, amelyben később élni szeretnék.

🌿 Nem kell maratonnal kezdeni

A napokban bukkantam rá Christine Hobson történetére. A 72 éves hölgy rendszeresen fut és erősít, és már rengeteg maratont teljesített, mind a hét kontinensen.

Ő sem úgy kezdte, hogy egyszer csak lefutott 42 kilométert.

Nyugdíjba vonulása környékén kezdett komolyabban mozogni. Eleinte naponta nagyjából másfél kilométert sétált.

Aztán lépésről lépésre egyre többet bírt.

Én nem készülök maratonra. Bár ki tudja, mit hoz a jövő...

És neked sem kell maratonban gondolkodnod.

Lehet, hogy neked most a napi húsz perc séta a következő lépés.

Lehet, hogy heti kétszer elmész erősíteni.

Lehet, hogy újra előveszed a biciklidet.

Vagy elmész arra a túrára, amit már régóta halogatsz.

Nem ugyanonnan indulunk.

És nem is ugyanoda szeretnénk eljutni.

🧠 A tested abból építkezik, amit rendszeresen csinálsz

Az életkorral természetesen változik a testünk.

Csökkenhet az izomtömeg és az állóképesség, gyengülhetnek a csontok, bizonytalanabbá válhat az egyensúly.

De ezek közül mindenre hatással lehetünk. Nagyon nem mindegy, milyen ingereket kap a testünk évről évre.

Az izmoknak terhelés kell ahhoz, hogy megőrizzék és növeljék az erejüket.

Az állóképességünket rendszeres mozgással tudjuk fenntartani és fejleszteni.

A csontjainknak is szükségük van terhelésre ahhoz, hogy minél tovább erősek maradjanak.

Az egyensúly pedig akkor marad jó, ha használjuk.

Ezért nem csak az érdekel, hogy mit tud a testem most, 57 évesen.

Az is érdekel, mit fog tudni 67, 77 vagy 87 évesen.

👐 És hogy jön ide a Bowen?

Sokat írok a Bowenről, de én sem gondolom, hogy egy kezelés kiváltja azt, amit nekünk kell megtennünk magunkért.

A testnek mozgás kell.

Terhelés kell.

És ugyanúgy szüksége van pihenésre és regenerációra is.

Én is ezt próbálom egyensúlyban tartani.

Mozgok, edzek, túrázom, és közben figyelek arra is, hogy a testemnek legyen lehetősége regenerálódni.

Talán ezért is szeretem annyira a Bowent.

Nem helyetted végzi el a munkát.

Abban tud segíteni, hogy csökkenjen az a fájdalom vagy feszültség, ami akadályoz a mozgásban, könnyebben regenerálódjon a tested, és továbbra is meg tudd tenni mindazt, amit szeretsz.

💭 Egy kérdés, amit érdemes feltenni magadnak

Gondolj arra, mit szeretnél még gond nélkül megtenni 70 vagy 80 évesen.

Kirándulni az unokáiddal?

Felmenni egy hegyre?

Utazni?

Lehajolni a kertben?

Felvinni a bőröndödet a lépcsőn?

Felállni a földről segítség nélkül?

Aztán gondold végig:

teszel-e érte valamit ezen a héten?

Nem kell rögtön nagy dolgokra gondolni.

Elég, ha elkezded valahol.

Mert az, hogy mire lesz képes a tested 70, 80 vagy 90 évesen, nem akkor fog eldőlni.

Amit akkor szeretnél még megtenni, azért már most érdemes tenned.

Törődj ma is magaddal!
Dr. Szabó Andrea Csilla – Szacs
Orvos, diplomás Bowen-alkalmazó

P.S.: Ha hasznosnak találtad ezt a levelet, nyugodtan továbbítsd olyan ismerősödnek, akinek segíthet.

Ő itt tud feliratkozni a Bowenlevelekre.